Tíz izgalmas tény az ajándékozásról

Ajándékot adni és kapni szinte kivétel nélkül mindenki szeret. De vajon honnan ered ez a szokás? Tudtad, hogy a születésnapi ajándék például a gonosz szellemeket hivatott elűzni? Vagy hogy tinédzserkorunk zenei válogatás CD-je, amit a kiszemeltünknek adtunk, hátha veszi a lapot – a középkorból ered? 

Az ajándékozás a csimpánzok között is népszerű. Megfigyelték, hogy ételt és egyéb ajándékokat adnak egymásnak, vagy szívességekért cserébe, vagy azért, hogy szorosabb kötelékeket és bizalmat alakítsanak ki. A hím csimpánzok például finom falatokkal próbálják rávenni a nőstényt arra, hogy bennük lássa meg a potenciális partnert. 

Már barlanglakó őseink is megajándékozták egymást 40000 évvel ezelőtt: egymásnak is adtak meglepetéseket, de a törzsek között is volt ajándékozás, hogy megerősítsék a jó viszonyt. A vésett  ékszerek, amulettek, ruhadíszek pedig az adott csoporthoz tartozást szimbolizálták. 

Az ókori egyiptomiak főleg az isteneiknek és a halottaknak ajándékoztak: hittek benne, hogy a testtel eltemetett mindennapos használati tárgyak segítik az átkelést és a kényelmes életet a túlvilágon. Koronázáskor a fáraók is kaptak ajándékot. Július 19-én az egyiptomi újév napján pedig az emberek nílusi szent vizet adtak egymásnak pici palackokban. 

Az ókori görögök abban hittek, hogy a születésnapon gonosz szellemek kísértik meg az embert. Már az újszülöttek szerencsehozó amulettet kaptak, és a gonosz elűzéséhez volt szükség a születésnapi jókívánságokra is: ez a szokás a mai napig fennmaradt szinte az egész világon. 

Az ókori görögöktől ered a szülinapi torta is: minden hónap hatodikán teliholdat szimbolizáló kerek süteményt sütöttek, és gyertyákat gyújtottak Artemisnek, a Hold istennőjének. A gyertya elfújásakor pedig fogadalmat tettek – innen származik az, hogy kívánunk valamit, amikor elfújjuk a születésnapi gyertyákat. 

Az amulettek korának leáldozott a középkorban, mert ördögtől valónak látták őket. A kor embere az ajándékozást inkább a lojalitás kifejezésére használta: főleg uralkodók és befolyásos emberek kaptak meglepit. Az ókori újévi ajándékozás szokása megmaradt, de ez már ételekről, vacsorákról szólt és a szociális státusz fitogtatását és mások lenyűgözését jelentette: minél különlegesebb a felszolgált étel, annál gazdagabb a vendéglátó.

A növények nagyon sokáig gyógyászati szerepet töltöttek be, és a középkorban adtak csak egyes virágoknak jelentést. Mivel az egyház lenézett minden romantikus megnyilvánulást, a szeretők virág ajándékozásával tudták csak kifejezni érzéseiket úgy, hogy elkerüljék a szigorú büntetést. 

Emlékszel, amikor hatalmas divat volt kazettán vagy CD-n zenei válogatást adni a kiszemeltünknek? Főleg tinédzserkorban hódított ez a szokás, ami meglepően szintén a középkorból ered. Persze akkor még TDK kazettára másolás helyett saját dalokat adtak elő a romantikus lelkületűek, hogy meghódítsák szívük választottját. 

Az ajándék becsomagolása sem új keletű dolog: Kínában már időszámításunk előtt textilbe csomagolták a meglepetéseket. A csomagolással azt fejezzük ki, hogy védelmet és jó szerencsét kívánunk a megajándékozott félnek. Nem csoda, hogy a mai napig ösztönösen keressük az alkalomhoz illő legjobb csomagolópapírt, nem számít, hogy utána a szemétbe kerül. 

A ma is használatos csomagolópapírokat véletlenül találták fel: 1917-ben Joyce és Rollie Hall kifogytak a sima csomagolóanyagból kansasi papír-írószer üzletükben. Hirtelen ötletként a borítékokba simított selyempapírt vették ki és kezdték el árusítani helyette. Saját maguk is meglepődtek, hogy a vevők azonnal elkapkodták.