Állatkínzás mesterfokon: a delfinárium. Válassz más szórakozást!
Sok ember szerint a delfineket ezekben a létesítményekben gondozzák, etetik, szóval jó dolguk van. A valóságban viszont hasonló élmény a delfineknek a fogság, mint az embereknek a börtönbüntetés. A delfinek ugyanis hozzánk hasonlóan intelligens lények, személyiséggel, érzelmekkel, kiterjedt családi és baráti hálóval is rendelkeznek. Ráadásul az emberhez hasonlóan mindegyik példánynak neve is van. Persze nem betűzve, hanem az ő nyelvükön hallatott, füttyszerű hanggal azonosítják egymást.
Gondolj csak bele, hogy az embereket általában azért börtönzik be, mert valami rosszat tettek. Viszont ha letöltötték a kiszabott büntetést, utána szabadon is engedik őket. Ezzel szemben, ezek a velünk hasonló értelmi szinten lévő állatok nem követtek el semmilyen bűncselekményt, mégis rendszeresen fogságba ejtik őket, ahonnan soha többé nem szabadulhatnak ki és soha többé nem találkozhatnak a családtagjaikkal sem! Ez már önmagában elég ok kellene, hogy legyen a delfináriumok beszüntetéséhez.
A delfinek mosolyra húzódó szája megtévesztő – egyszerűen csak az arcberendezésük sajátossága, hogy mosolygósnak néznek ki. Általában a családjuk lemészárlása után szedik ki a véráztatta tengerből a fiatal példányokat és adják el őket a világ különböző pontjaira. Ez az emberi gonoszság már-már hihetetlennek tűnik, de egy Oscar-díjas dokumentumfilm pontosan bemutatja, hogyan is történik mindez.
A filmről bővebben itt olvashatsz:
https://port.hu/adatlap/film/tv/az-obol-the-cove/movie-109690
A világ legnagyobb medencéje sem fedezi a szükséges életterük egymilliomod részét sem, hiszen ezek az állatok folyamatosan úsznak, vándorolnak. Több száz kilométert tesznek meg a tengerekben nap mint nap – egy medencében csak körbe-körbe tudnak úszni, pont mint ahogy az apró ketrecben tartott vadállatok csinálják.
A delfineket idomárok tanítják be, hogy szaltózzanak, karikákon ugráljanak át. Nem szórakozásból vagy játékból produkálják magukat: ha nem engedelmeskednek, egyszerűen nem kapnak enni.
A delfinek medencéjének vize “természetesen” tisztított, klóros, így szemgyulladást, olykor vakságot is okozhat szegény állatoknak.
A műsor alatti hangos zene a delfineknek extra erős stresszt és gyakran halláskárosodást okoz.
Mivel ezek az állatok évmilliók során a tengeri környezethez, tengervízhez adaptálódtak, a klóros víz mellett az emberi érintésre is rendkívül érzékenyen reagálnak. A simogató medencékben, ahol delfinekkel lehet együtt úszni, az emberi bőr olyan baktériumokat visz át rájuk, melyektől megbetegszenek.
Nem véletlen, hogy nagy átlagban 50-60 év helyett egy-két évig élnek csak fogságban. Néha nincs semmilyen szervi betegségük, egyszerűen csak belepusztulnak a szomorúságba – hisz hozzánk hasonlóan depressziósak is tudnak lenni. Ki ne lenne depressziós, ha a családjától elszakítva egy fürdőkádnyi helyen kellene élnie élete végéig? – a fogságban tartott delfinek élete pedig túlzások nélkül ehhez hasonlítható.
A delfin az egyetlen állatfaj, amely képes az öngyilkosságra is kilátástalan, depresszív lelkiállapotban. Hugo, a kardszárnyú delfin úgy lett öngyilkos, hogy a medence falába verte a fejét, amíg meg nem halt. Társa Lolita erre képtelen volt, így több mint negyven éve él bezárva a miami delfináriumban. A Flipper sorozat egyik delfinje viszont a levegő visszatartásával ölte meg magát, egyszerűen csak lesüllyedt a medence aljára és megfulladt, ugyanis képesek tudatosan nem venni levegőt. Halála olyan szempontból nem volt teljesen hiábavaló, hogy idomárja, Richard O’Barry a felismerés hatására felhagyott munkájával és a világ leghíresebb delfin mentő aktivistája lett belőle.
A delfináriumok teljesen legálisan működnek szerte a világban, bárki szabadon tapsolhat a családjuktól elszakított, depressziós, betegeskedő állatoknak, csak mert átugranak egy karikán. Szerencsére elindult némi pozitív változás a delfináriumok ügyében, némely országok egészen komolyan veszik a delfinek fejlett intellektuális szintjét, Indiában például “Non human person”, azaz nem emberi személy státuszt élveznek. Az állami szinteken kívül az egyes embereket is egyre inkább foglalkoztatja az állatvédelem, akik nem érzik magukat kényelmesen, ha másokat szenvedni látnak. Nekik is van lehetőségük delfinekkel találkozni, ráadásul sokkal szórakoztatóbb és kalandosabb formában: az állatok saját természetes élőhelyén.
Tengerparti nyaraláskor jó eséllyel lehet befizetni egy delfin-nézős, delfinekkel-úszós programra. Például a vörös-tengeri Hurghadán az állatok vonulási útvonala is ismert és kellő óvatossággal csobbanhatunk is mellettük. Persze Mexikóban vagy Tahitin szinte garantált az állatok felbukkanása, de egy európai nyaraláson is simán találkozhatunk velük, hajós delfin -néző utak vannak tőlünk nem túl messze, Horvátországban, Máltán vagy Dél-Olaszországban is.
Ha ilyenre fizetünk be, biztosak lehetünk benne, hogy nem állatokat fogságban tartó intézményeket támogatunk és a delfinek mosolya is valódi lesz.
