Hétköznapi dolgok, amiknek totál meghökkentő eredete van

Azt mindenki tudja, hogy ki találta fel a telefont, a villanykörtét vagy az autót, és egyéb mindennapos használati tárgyainkat. De mi a helyzet mondjuk a pattogatott kukoricával vagy a szabadúszó melóval? Meglepő módon a hétköznapi dolgaink elég régóta, olykor akár több ezer éve benne vannak a köztudatban, csak éppen egy kicsit átalakultak az idők során. 

Laptop helyett ló

Ha elképzelünk valakit, aki szabadúszóként dolgozik, akkor laptop és papírpoharas kávé jelenik meg a lelki szemeink előtt. Pedig a világon az első freelancerek (free lance = szabad lándzsa) valójában vagány lovagok voltak, akik annak a szolgálatába álltak, aki a legtöbbet fizette nekik. 

Az elsősegély-bábu, akit egy elhunyt személyről mintáztak

Az 1800-as években egy ismeretlen női holttestet fogtak ki a Szajnából. A fiatal nő arca teljesen békés volt, mosolyra húzódott és a testén nem voltak külsérelmi nyomok. A gyönyörű arc gyorsan népszerű lett és elterjedt a világban. Festményeket, dalokat, könyveket ihletett meg. Amikor 1958-ban elkészült a világ első elsősegély-bábuja, az ő arcáról mintázták. Így lett ő a világon a legtöbbet megcsókolt nő, akit minden évben több ezer ember próbál meg visszahozni az életbe. 

“Lufiállatok” az azték rituálékban

Az aztékok lufiállatai szárított macskabélből készültek, és egy rituálé részét képezték: a mindenféle állati formába hajtogatott beleket aztán meggyújtották, és áldozatként mutatták be isteneiknek. Az első maihoz hasonló lufiállatot a ‘30-as évek végén hajtogatta egy bohóc, és valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy félig-meddig egy ősi dél-amerikai rituálét követ.

Az első ókori pénzbedobós italautomata

Az I. századi egyiptomi 5 drachmás pénzérme jelen árfolyamon kb 4 és fél dollárt érne. Ennyit kellett bedobni a világ első italautomatájába Alexandriában, ahol üdítők híján egyfajta kínálathoz lehetett hozzájutni: áldozati szent vízhez templomi szertartásokhoz. Az első vízautomata feltalálására azért volt szükség, mert az emberek enélkül mindig több vizet vettek, mint amennyit kifizettek. 

Szülinapi torta a Hold istennőjének

Az ókori görögök voltak az elsők, akik minden tavasszal egy Holdat szimbolizáló kerek süteményt sütöttek a vadászat és a Hold istennőjének, Artemisznek. A gyertya azt a célt szolgálta, hogy a süti olyan fényesen ragyogjon, mint a Hold az éjszakai égen. Ebből az ősi hagyományból alalkultak ki a modern születésnapi torták. 

Futópad, mint kegyetlen kínzóeszköz

Ha valaha is azt gondoltad a futópadon lihegve, hogy ez totál kínzás, akkor nem is jársz olyan messze a valóságtól. A futópad eredetije, a taposómalom valójában foglyok kínzására szolgált az 1800-as évek kezdetén. A raboknak olykor naponta tíz órát is taposniuk kellett, főleg miután a taposómalmot összekötötték ipari darálógépekkel vagy vízpumpával, hogy valami értelme is legyen az egésznek.

Láncfűrész, mint szülészeti kellék

A mai láncfűrészek kisméretű őse még orvostechnikai eszköz volt a XVIII. század elején. Mivel szülésnél minden pillanat számít, a szülőcsatorna kiszélesítésével meg tudták növelni az esélyt az élve szülésre és az anya életben maradására. A császármetszés elterjedéséig gyors, hatékony és rutinszerű eljárásként tartották számon. 

Fejes saláta, mint afrodiziákum

A fejes saláta már az ókori Egyiptomban is létezett. Bár az ízét nem szerették, így nem a tojásos nokedli mellé kínálták, mint manapság, hanem a kifacsart levét szerelmi afrodiziákumnak használták. Talán pont emiatt nem tanultuk történelemórán, hogy Min volt a saláta istene. 

Ókori popcorn

Az aztékok nem csak lufiállat hajtogatásban voltak az elsők, hanem bizony kukoricapattogtatásban is. A spanyol invázió során ismerhette meg a világ, amikor Kolombusz egy popcornból készült díszt kapott az Arawak törzstől. A kukorica pattogtatása persze még nem mozis estékhez kellett: a tűzbe dobott kukoricaszemeket az isteneknek ajánlották fel, és a kipattogott darabokból ékszereket készítettek vagy vallási szobrokat díszítettek velük. 

Spártai sportmelltartó

A mai kényelmes sportmelltartók őse bizony szintén ókori találmány. Egy szűk textilcsík volt a sportoló nők melle köré tekerve, hogy megkönnyítse az aktív mozgást. Inkább a városállamokban volt elterjedt ez a viselet, például Spártában, ahol divatja és népszerűsége volt a női sportolásnak.