Hogyan tudd biztonságban a gyermeked? – egy Irakot megjárt katona tippjei

Az embernek sokszor eszébe jut, hogy az lenne a legbiztonságosabb, ha tizennyolc éves koráig nem engedné sehová a gyermekét. Milyen egyszerű lenne így megvédeni minden bajtól, ám nem kivitelezhető ez a  megoldás. Minél inkább óvnak egy gyermeket mindentől, annál több kudarc, sérülés és baj érheti. Nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt – ebben most egy Irakot többször megjárt katona segít nekünk, aki  ő maga is gyakorló édesapa. 

Magabiztosságra nevelés

Az egyik legfontosabb dolog az, hogy kellő magabiztossággal vértezzük fel a gyermekünket. Tőlünk azt kell látnia, hogy határozottan beleállunk egy adott konfliktusba, vagy hogy megoldásokra törekszünk. Hiszen minket utánoz ahelyett, hogy a szavainkra hallgatna. Egy gyenge, konfliktuskerülő szülő nem tud magabiztosságra nevelni anélkül, hogy előbb ő maga ne dolgozna a saját jellemfejlődésén. 

Sikerélmények

A magabiztosság megszerzéséhez sikerélmények kellenek – a gyermek saját szintjének megfelelően buzdítsuk feladatmegoldásra. Például fizessen ő a kasszánál, kapcsolja be a mosógépet, vagy bármi. Minél több sikerélmény ér valakit, annál stabilabb lábakon fog állni az önbizalma. Sajnos bárki válhat áldozattá, de egy gyengének tűnő embert gyakran mégis nagyobb eséllyel frocliznak, vagy támadnak meg, mint egy magabiztos, határozott karaktert. 

Saját döntések

Gyerekként kell megtanulnunk döntéseket hozni – ez azt jelenti, hogy a saját gyermekünket csak irányítjuk, nem bekorlátozzuk és mindent eldöntünk helyette. Egy óvodásnak elmagyarázhatjuk, hogy ugyan nem mehet pizsamában oviba, de eldöntheti, hogy a kék vagy piros ruháját vegye-e fel. Ha már tini elmehet bulizni, kap pénzt italra, és nem fogadhat el másoktól semmit. Le kell fektetni a szabályokat, amihez pici kora óta szoktatjuk a gyereket. Például azt, hogy felveszi a telefont, taxival jön haza vagy haveroknál alszik és nem kódorog egyedül az éjszakában. 

Bízz a saját gyermekedben, de csak a saját szintjének megfelelően! 

Hidd el, hogy egy bizonyos életkorig egy gyermek nem tudja, hogy meddig mehet el. Nem azért mert buta, hanem mert még gyerek. Hiába sulykolod belé, hogy mondjuk nem mehet el idegenekkel, és ő hiába bólogat rá – egy fél órával később valószínűleg simán elcsalhatják egy kiskutya-simogatós ígérettel (ezt egy netes teszt is megerősítette, egy beépített ember segítségével). Ami kisgyermekkorban naivitás és a félelemérzet hiánya, azt tinikorban meg felváltja a forrófejűség és az, hogy a félelemérzet még mindig sokkal kevesebb lesz, mint egy felnőttben. 

Legyen magánszférája – de a korának megfelelő mennyiségben!

Magánszféra mindenkinek jár. Amíg be nem érik egy gyerek agya annyira, hogy felelősségteljesen gondolkozzon, addig bizony néha be kell lesni a magánszférájába, hogy minden rendben van-e. Persze nem rátelepedve, hanem egyre több és több teret engedve, ahogy fejlődik. Egy kisgyerek például chatelhet a barátaival, amibe nem olvasunk bele, de ha egy idegen felnőtt  környékezi meg, arról nyilvánvalóan mindenképpen tudnunk kell. 

Ismerje a gyermek is a tervet!

Egy gyereket nem lehet úgy vinni, mint egy csomagot, akkor sem, ha még pici. El kell neki magyarázni, hogy mi fog történni. Hova megyünk, kikkel fogunk ott találkozni, mi lesz a program. Egy zsúfolt helyen, tömegrendezvényen, majálison megbeszéljük, hogy bizony nem kódoroghat el egyedül mosdóba meg fagyiért, hogy mik a szabályok az adott helyzetben, programon. 

“Begyakorolt harchelyzetek” – gyerekekre szabva

Noha ez egy katonai fogalom, az a lényege, hogy legyen egy biztonsági forgatókönyved MINDEN nem várt helyzetre. Ha egyedül van otthon, és valaki becsenget, hívjon fel. Ha molesztálóba fut bele, legyen ez egy idegen a buszon, vagy a család barátja, az a lényeg hogy sikítson, ahogy csak tud, és soha ne tartsa titokban, mi történt (ehhez az is hozzátartozik, hogy hinnünk kell a gyermekünknek és kivizsgálni a problémát).

Önvédelem

Már egészen kis kölykök számára elérhető például a Krav maga edzés, ami hétköznapi ösztönös mozdulatokra épít. És arra is, hogy megteremtse azt a helyzetet, hogy adott esetben ki tudjon szabadulni egy szorításból és el tudjon futni a támadód elől. Persze ezek nem mindennapos dolgok, de az, hogy egy gyerek meg tudja védeni magát egy másik gyerektől, az viszont igen. A lányom már háromévesen tudta, hogy kell visszakönyökölni, ha valaki lökdösi. 

Ne állj szóba idegenekkel?

Minden szülő retteg attól, hogy idegenek megkörnyékezik a gyermekét és ártó szándékkal közelednek – de érdemes megjegyezni, hogy például a molesztálások jó része bizony családi, baráti körön belül történik. A „ne állj szóba idegenekkel” így önmagában kétélű fegyver.
Ha egy felnőtt barátkozni akar a gyermekkel, főleg a szülei közvetlen jelenléte nélkül, az mindenképpen gyanús, és alkalmazni kell ezt a szabályt – viszont a bajba került gyermek nem retteghet minden felnőttől, hiszen előfordulhat, hogy tőlük kell segítséget kérnie.

Ha elveszít téged szem elől…

Az is “Begyakorolt harchelyzet”, hogy tudja, kitől kérjen segítséget, ha valami gyanús. Lehet ez egy egyenruhás ember, ha van a közelben (nem muszáj rendőrnek lennie, lehet ez egy vendéglátós személyzet vagy egy buszvezető is). A másik alternatíva az anyukák gyerekkel, családok, akik biztos, hogy segíteni fognak.