Milyen az élet az űrállomáson? 10 érdekesség a Nemzetközi Űrállomásról

Nagyon úgy néz ki, hogy a gyerekkorunkban hangoztatott szabályok – mint például, hogy szemüvegesen nem lehetsz űrhajós – már rég nem érvényesek. A mai kor asztronautái már nem fiatal és erős vadászpilóták közül kerülnek ki, hanem gyakran harmincas – negyvenes éveikben járó kutatók, tudósok és mérnökök. 

Eddig körülbelül 560 ember járt már az űrben (köztük számos űrturista), közülük 244-en léptek a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére. A NASA rekordja 340 nap Scott Kelly űrhajóssal, aki regényt is írt az élményeiről. 

A nemzetközi űrállomás nincs is messze, körülbelül négyszáz kilométerre van tőlünk. Ez akkora távolság, mint pl. Miskolctól Szombathely. A szerkezet jelenleg is 27580 km/h sebességgel száguld a fejünk felett, azaz hét és fél kilométert tesz meg másodpercenként. Másfél óránként kerüli meg a földet, így a fenti személyzet számára egy huszonnégy órás nap tizenhat napkeltéből és napnyugtából áll.

A belső tér nem túl nagy, körülbelül akkora, mint egy Boeing 747-es repülőgépben. Az űrállomáson viszont a falakra és a plafonra is lehet pakolni, és bármelyik irányból nyílhatnak ajtók vagy átjárók. A környezet egyáltalán nem olyan rendezett és steril, mint a sci-fikben, a szűk járatok falai tele vannak berendezésekkel, tárgyakkal, kábelekkel. 

Gravitáció híján nem létezik a fent és lent fogalma. Hogy a tárgyak a helyükön maradjanak, főleg tépőzárat használnak. Ha egy tárgyat valaki véletlenül elenged, egészen biztos, hogy ellebeg valahová. Emiatt létezik egy “eltűnt tárgyak listája” nevű nyilvántartás is, és előfordul, hogy egy elveszett cucc csak sok-sok év múlva kerül elő. 

Az űrállomáson soha nincsen csend: folyamatosan zúgnak a berendezések, mintha egy szerverszobában próbálnánk aludni. Amúgy sincsen ágy, a személyzeti szobák nem sokkal nagyobbak, mint egy telefonfülke, és az űrhajósok az egyik falhoz szíjazott hálózsákban lebegve pihennek. 

Igazán jó illat sincs. Az űrnek állítólag fémes, kénes, puskaporos szaga van, emellé társul az állomás belsejében a soha ki nem szellőztethető, edzés utáni tornaöltöző – szag. Ugyan folyamatosan pörögnek a ventilátorok és a szellőzők mindenhol, főleg hogy a kilélegzett széndioxidot kiszűrjék, de a zaj és a furcsa levegő miatt az űrhajósoknak gyakran van fejfájásuk. 

Amikor egy ember az űrállomás fedélzetére érkezik, jó pár napra is szükség lehet, hogy megszokja a gravitáció nélküli környezetet. A kezdeti étvágytalanság, émelygés, szédülés természetes dolog, de van, aki napokig képtelen önállóan enni vagy wc-re menni, annyira rosszul van. 

Odafenn az olyan egyszerű műveletek, mint a mosakodás vagy a fogmosás is gondos tervezést igényelnek. Egyetlen vízcsepp, ha rossz helyre lebeg, tönkretehet valamilyen berendezést. Emiatt a tisztálkodást nedves és száraz törlőkendőkkel végzik, és az űrsampon is olyan, amit utána nem kell kiöblíteni. A fogkrémet is le kell nyelni, és fogmosás után nincs öblögetés sem.  Körömvágás csak a szellőztető rendszer mellett szabad, mely beszívja a levágott körömdarabokat. 

Az űrállomás wc-fülkéje igencsak szűk és kényelmetlen, maga a csésze inkább egy porszívócsőhöz hasonlít, melyet gondosan az adott testnyíláshoz kell illeszteni, nehogy a végtermék is ellebegjen. Az asztronauták még a kiképzés során szimulátoron gyakorolják kamerával, hogy a feneküket pontosan oda tudják illeszteni az űr-wc nyílásához. A kisdolgukat egy csőszerű szerkezetbe végzik. 

A fent dolgozók teste teljesen megváltozik a kiküldetés során. A gerinc megnyúlik, a talpról eltűnik a bőrkeményedés, ellenben a lábfejen kialakul, mert a súlytalanságban lebegő űrhajósok lábfejjel kapaszkodnak a korlátokba. Gravitáció híján a vér nem az alsó testbe áramlik, hanem egyenletesen oszlik el a testben, emiatt az asztronautáknak kicsit püffedt, pirosas az arcuk. Ráadásul izmok elsorvadása ellen mindenkinek legalább napi két órát edzenie kell odafenn. 

Űrhajósnak lenni ma tulajdonképpen annyit jelent, hogy különféle tudományos kísérleteket hajtanak végre odafenn, mikrogravitációs környezetben. Ehhez szolgál izgalmas körítésként maga az űrutazás, valamint az űrséták – amikor valamit meg kell javítani ennek a keringő laboratóriumnak a külsején.

Szerencsére egyre inkább afelé halad a világ, hogy a tudományos területeken dolgozó, kalandvágyó emberek egyenlő esélyekkel jelentkezhetnek adott pozíciókra. Ráadásul az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy – a világon elsőként és a munka jellegéből

adódóan behatárolt módon, de – megváltozott munkaképességű emberek jelentkezését is várják.