10 érdekesség a börtönökről

A bűnözés, és a büntetés-végrehajtás jelenléte az emberi civilizációk megjelenésével egyidős. Feltételezzük, hogy az ősember korában börtönök még nem léteztek, és a legnagyobb büntetés a törzsből kitagadás volt, amely akár a halálos ítélettel volt egyenlő. Az igazságszolgáltatás az emberi történelem során mindig is brutális és túlzó volt, felmenőink nem törődtek az emberi jogokkal és a büntetés igazságos mértékével sem. 

Kerülhet-e valaki ártatlanul börtönbe? Sajnos az igazságszolgáltatásban a modern korban is előfordulhat tévedés, ráadásul az ártatlanul elítéltek közel egyharmada a kihallgatások pszichés nyomására beismerő vallomást is tesz. Az Egyesült Államok hozza a legrosszabb statisztikát: a halálra ítéltek 4%-ról utólag derül ki, hogy nem ő követte el a bűncselekményt, a börtönbüntetésüket töltők között is hasonló az arány. Persze van olyan, amikor soha nem derül ki az igazság. Az utólag szabadon engedett rabok közel 24000 évet töltöttek ártatlanul a rács mögött. 

Az első írásos emlékek a börtönök jelenlétéről több, mint háromezer évesek, Mezopotámiában és Egyiptomban lelhetők fel. Aki az ókorban föld alatti sötét tömlöcbe került, nem volt túl szerencsés. Börtönbüntetés mint olyan, nem létezett, a rabok csak ítéletre vártak, mely vagy rabszolgaság vagy halál volt. A legismertebb római börtön a csatornarendszerben, a föld alatt épült, a rabok emberi ürülékben, bűzben végezték a kényszermunkát. Az ókori görög börtönök humánusabbak voltak: lehetett látogatót fogadni, az elítéltek előre meghatározott ideig voltak elzárva, nem feltétlenül kivégzés vagy rabszolgaság várt rájuk.

Az, hogy minden elítéltnek joga van a tárgyaláshoz, nem volt mindig törvényszerű. Az eljárást csak 1215-ben vezették be Angliában, a Magna Carta aláírásával, miszerint senki nem vethető börtönbe előzetes tárgyalás nélkül.

Az ipari forradalom utáni időszak – a városiasodás miatt –  megnövekedett bűnözést és túltelített börtönöket eredményezett. Túl sok rab, kevés személyzet, és a higiénia hiánya volt az általános állapot. Egy 1718-as törvénnyel változtattak ezen Angliában: a rabokat hajókon a tengerentúlra küldték kényszermunkára, ahonnan vagy hazatérhettek, vagy nem. Franciaország a XX. század közepéig folytatta ezt a gyakorlatot.

A ma is használatos fogkefék őse a rácsok mögött látott napvilágot 1780-ban. Egy William Addis nevű rab csontból és sörtékből készített egyet, mert elege volt belőle, hogy rongyokkal kell tisztítania a fogait. Kiszabadulása után fogkefe gyártásba kezdett, és gazdag emberként hunyt el. A cég egészen 1996-ig családi vállalkozásban maradt, és ma is 70 millió fogkefét gyártanak évente.

A világ legjobb börtöne a norvégiai Halden. A messziről jött látogatók kis vendégházakban szállhatnak meg. Minden rabnak szépen berendezett szobája van, a bútorok letisztultak és modernek. Sok a természetes fényforrás, az objektumot fenyőerdő veszi körül. A tanulás mellett lehetőség van mozira, videojátékra és kondizni is – itt nem a büntetésen, hanem a rabok rehabilitációján van a hangsúly, hogy utána értékes tagjai lehessenek a társadalomnak.  

Ezzel szemben a világ legrosszabb börtöne címre több intézmény is pályázhat. A leghíresebb az oroszországi Fekete Delfin, ami sorozatgyilkosoknak, kannibáloknak, pedofiloknak és terroristáknak ad otthont. A négy négyzetméteres cellákat három acélajtó választja el az őröktől. A rabok börtönön belüli mozgása csak bilincsben, csuklyában, előre hajolva engedélyezett, nehogy kapcsolatba léphessenek más rabokkal vagy megismerhessék a börtön alaprajzát, mely egy esetleges szökéshez nyújthatna segítséget.

A legismertebb szökés 1962-ben történt, amikor Clarence Anglin, John Anglin és Frank Morris megszöktek az Alcatrazból. Kihegyezett kanalakkal ásták ki magukat a cellájukból. A szellőzőn át a tetőre jutottak, majd a kerítésen keresztül távoztak. Esőkabátokból készült tutajjal vágtak neki a háborgó tengernek. A mai napig nem tudni, hogy mi lett a sorsuk, túlélték-e a szökést. 

A szabadságvesztésnek három fokozata van: a bűncselekmény súlyosságától függ, hogy kit hol tartanak fogva. A fogház a legenyhébb kategória, többek között ide kerül az, aki a bíróság által kiszabott pénzbüntetést nem fizeti ki és elzárásra váltja. A börtön az átmenet a két szélső kategória között, majd a fegyház a legszigorúbb, ahol állandó irányítás és ellenőrzés alatt állnak a rabok. 

Sokan felszólalnak az ellen, hogy a mai börtönökben a rabok az adófizetők pénzén “ingyenélnek”. Nem is lehetne nagyobbat tévedni: a rabok majdnem 90%-a dolgozik: péksüteményt, bútort, cipőt, egyenruhát, WC papírt és egyéb tárgyakat állítanak elő, és a fogvatartás költségeihez is hozzájárulnak. Az adónkból legfőképpen azt fizetjük meg, hogy a bűnelkövetők legyenek elzárva.