10 fontos dolog, amit tudnod kell, ha vakvezető kutyával és gazdájával találkozol!

A vakvezető kutyák általában cuki, nyugodt állatok. Gyakran a legnépszerűbb, legbarátságosabb fajtából választják ki őket: a labradorokat szinte mindenki szereti. Emiatt sokan elfeledkeznek róla, hogy ők valójában munkakutyák, akiknek nem szabad elterelni a figyelmét a feladatukról, mert ez akár a gazdájuk testi épségébe is kerülhet. 
Császár Angelika, a Nem Adom Fel Alapítvány szemléletformáló csapatának egyik koordinátora, kommunikációsa, és tapasztalati szakértője látássérültként egy ilyen okos, jól kiképzett kutyus gazdája. Segítségével összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.

Egyáltalán hogyan lehetünk biztosak benne, hogy a vakvezető kutya éppen dolgozik, és nem szabad megzavarni? 

Nagyon egyszerű: a kutya, amikor épp szolgálatteljesítés közben van, piros színű hámot visel, amin a kiképző szervezet logója is fel van tüntetve. Akkor is dolgozik, amikor éppen ül és várakozik valamire – ilyenkor sem szabad elterelni a figyelmét! 

Miért is ne simogassunk vakvezető kutyát?

Szerencsére egyre több ember tisztában van vele, hogy bármennyire is szeretnénk, nem szabad megsimogatni ezeket az állatokat. Ám sokan nem ismerik ezt az alapvető szabályt, vagy egyszerűen nem foglalkoznak vele, hogy komolyabb bajt is okozhatnak.
“Tudom, hogy über cukik a vakvezető kutyák, de nem létezik olyan, hogy csak véletlenül simogatod meg! Ami neked csak egy simogatás, az nekünk felesleges feszültség. Például egy fiatal vakvezető kutya, akinek nincs rutinja, bepörög tőle és szétesik, ami nyugalmi helyzetben sem praktikus. Közlekedés közben a kutya nem eshet szét, mert az az életünkbe kerülhet! Ha nem rám figyel villamosról leszállás közben, mert hívogatod magadhoz, akkor a kutya engem elránt, becsúszhat a lábam a peron és a villamos közé és eltöröm a bokám. Ez egy valós példa.” – meséli Angi.

Akkor hogyan is viszonyuljunk a simogatás kérdésköréhez?

Egy ártatlannak tűnő simogatással súlyos balesetet is okozhatunk, ahogy feljebb is olvashattuk. Ahogy nem megyünk oda idegen kutyát megdögönyözni a gazdája engedélye nélkül, ez a vakvezető kutyákra duplán vonatkozik. A kutya és gazdája kétszemélyes csapatában mindig a gazdival kell először kommunikálnunk. Ha a kisgyerekünk szeretne kutyát simogatni, egy munkakutya esetében eljött a tökéletes pillanat, hogy elmagyarázzuk a gyerkőcnek a szabályokat, biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni. 

Na de hogyan viselkedjünk, ha a vakvezető kutya mégis barátságos velünk?

“Teljesen érthető, hogy ha szereted a kutyákat, és te is gazdi vagy, akkor úgy érzed, szimatolhat téged. A vakvezető kutyák viszont az utcán nem csinálhatnak ilyet. Ha útbaigazítást kérek, kérlek felejtsd el, hogy kutyával vagyok. Ha oda is megy hozzád, azzal segítesz a legtöbbet, ha teljesen passzívan viselkedsz, mintha ott sem lenne.”

Milyen vezényszavakat ismer egy vakvezető kutya?

A laikusok gyakran emberi tulajdonságokkal ruházzák fel ezeket az ebeket. Bár valóban szuper okos, fantasztikusan kiképzett állatokról van szó, teljesen természetes, hogy gazdájuknak olykor segítségre, útbaigazításra van szüksége. 
“A kutyusok az alábbi vezényszavakat ismerik: előre, jobbra, balra, tovább, lépcsőhöz, zebrához, járdára, megállóhoz, ajtóhoz, fordul, emberek kerülése, helyben maradás. Az objektumok megtalálását, úgy jelzik a kutyusok, hogy megállnak előtte, pl.: lépcső esetében megáll a lépcső előtt. Azt nem ismeri, hogy menjünk haza, ugorjunk el a boltba, és azt sem tudja, hogy milyen színű a lámpa a zebránál. A lámpa színét a látássérült gazdi tudja megállapítani, minimum két opció segítségével.”

Piros vagy zöld a lámpa? De mégis látás nélkül, ezt honnan lehet tudni? 

Erre is megkaptuk Angitól a választ:
“A vakvezető kutyák nem tudják, hogy mikor zöld a lámpa. Nekik a “Zebrához!” vezényszó esetében annyi a feladatuk, hogy a hozzánk legközelebb eső zebrához odavezessenek, és megálljanak előtte. Azt, hogy mikor zöld a lámpa, mindig a látássérült gazda tudja. Egyrészt az autóforgalomból: ha a gyalogosoknak zöld a lámpa, akkor az autók a gyalogosok melletti úton indulnak el, ha a gyalogosoknak piros a lámpa, akkor az autós forgalom a gyalogosok előtti úton indul el. Másrészt egy távirányító segítségével: a látássérült gazdi aktiválni tudja a jelzőlámpákban elhelyezett automatát, ami ennek hatására, elkezd hangjelzést adni, vagy beszélni. Budapesten belül nagyon sok helyen van már ez a funkció a jelzőlámpákban, de csak akkor aktiválódnak, ha éppen arra jár egy látássérült, és megnyomja a távirányítóját. Harmadik opciónak pedig rendelkezésre áll az is, hogy a zebránál várakozó emberek segítenek a biztonságos átkelésben.”

Fontos kérdés, hogy hogyan tudunk segíteni anélkül, hogy nagyobb bonyodalmat okoznánk? 

Hogyan menjünk oda, ha azt vesszük észre, hogy valaki segítségre szorul?
“Amikor meglát valaki az utcán egy látássérült személyt, akkor az egész dolog alappillére a kommunikáció. A legfontosabb kérdés, hogy “Elnézést, van segítségre szüksége?” Ha igen, kérdezzünk rá, hogy hogyan tudunk segíteni, és várjuk is meg a választ. Szinte mindig előfordul velem, hogy meg sem várják a válaszomat, hanem elkezdenek  tolni, fogni, stb. 
Ha megérint egy látó egy látássérültet, amikor létrejön a kommunikáció, az egy jó taktika. Ebből biztosan tudja, hogy neki szólnak. 
Mindig a látássérült személy segédeszközével ellentétes oldalról közelítsünk. A fehér botot át lehet tenni egyik kézből a másikba, azonban vakvezető kutya esetén mindig a jobb oldalra álljon a látó személy. A kutyusok mindig bal lábhoz vannak képezve, őket nem lehet áttenni a másik oldalra. Közlekedés során mindig a látássérült személy karol a látó személybe, aki segítőként egy fél lépéssel megy előre, és szavakkal is segít, hogy lépcsőnél fel vagy le következik, vagy hogy a járdaszegélynél fel vagy le kell-e lépni. Útszűkület esetén is a vezető személy megy elöl, és karjával behúzza maga mögé a látássérült személyt. Ülőhely esetén is fontos, hogy itt van, ott van helyett egyértelmű kommunikáció legyen, vagy a látássérült kezét tegye a szék támlájára.” 

Sajnálni kellene a vakvezető kutyákat, mert dolgozniuk kell? 

A válasz határozott nem!
“A vakvezető kutyák (és ez bármilyen segítőkutyára igaz) nem kínzott kutyusok azért, mert feladatuk van. Alapvetően a közlekedésben segítenek nekünk, látássérülteknek. és még akik nagyon aktív életet élünk, mi sem dolgoztatjuk négy óránál többet a kutyáinkat egyhuzamban. De mivel kiképzett munkakutyákról van szó, a szó legszorosabb értelmében igénylik, hogy dolgozzanak. Kell nekik az a fajta mentális, és fizikális lefárasztás, amit ez a szerep megad.“ 
Nem is gondoltunk rá, de sokan állatkínzásnak tartják a vakvezető kutyák szigorú, szabályokkal teli tartását. “Ha erélyesebben szólok a kutyámra, esetleg megrántom, az nem azt jelenti, hogy kínzom és terrorban van tartva. Ezek egyszerűen eszközök, amivel bizonyos keretek között tartom a kutyát munka közben. Hidd el, ez sem rossz neki, hiszen minden egyes jó viselkedésért pozitív megerősítést is kap dícséret, szeretgetés, jutalomfalat formájában. Rengeteget dicsérjük a kutyáinkat!”

A vakvezető kutya gazdája sem kutyaszakértő!

Hanem egy egyszerű gazdi, aki néha ugyanúgy hibázik, mint bárki más. Olykor mégis lekezelő vagy kioktató hangnemmel találkozik. 
“Attól függetlenül, hogy már a második vakvezető kutyusommal tapossuk a mindennapokat, nem értek én sem minden kutyához. A sajátomat ismerem, de ez nem azt jelenti, hogy minden vakvezető kutyát tudok kezelni. Én is hibázhatok, legyen szó arról, hogy esetleg nem tetszik, ahogy a saját kutyámmal viselkedem, vagy ahogy a te kutyáddal, akit nem ismerek. Jól az orrom alá is dörgölheted, de kérlek ne kioktató hangnemben tedd, hiszen kutyásként sem tudhatom, hogy a te kutyád hogy működik.„

A munkavégzésen kívül ők is ugyanolyan kutyák!

Sőt, a gazdáik is ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk. Érthetetlen, de vannak, akiket még az is zavar, amikor ezek a kutyák játszanak. Angelika sajnos már többször futott bele hasonló szituációba:
“Ha egy közterületen fekvő kutyafuttatóba szeretnék bemenni a vakvezető kutyámmal, ehhez ugyanannyi jogom van, mint bárki másnak. Értem, és tiszteletben tartom, hogy nem szeretnél azonosulni a fogyatékosságommal, de van egy jó hírem: nem is kell! Ez az én kihívásom! Senkinek nincs joga arra utasítani, hogy fél órát várakozzak odakinn, mialatt mások bemehetnek a kutyáikkal.”